4. rész

Az iskola csengőnek hála eljöhettem az új diák mellől. Nem tudom mire akart utalni azzal a kérdéssel, de nem kellett rá válaszolnom. Nem mintha tudtam volna. A szünet végén amikor a terembe mentem a padtársam már a helyén ült. A következő öt órán hozzám sem szólt, kicsit megkönnyebbültem. A tanítás vége után elindultam a járdán, amikor egy nagy fekete autó állt meg mellettem. Lehajtotta az ablakot és önelégült vigyorral szemezett velem az alacsony sofőr. - Ne vigyelek el? - kérdezte arcán széles mosollyal. - Nem kell köszi, működik a lábam. - válaszoltam magabiztosan. - Biztos vagy benne? Csupa jég az út, nem akarom hogy eless. - Ennyire aggódsz? - Nem, csak kár lenne a csinos pofidért. - Ez kedves. - mondtam és dideregve húztam összébb a kabátom. - Akkor beülsz vagy várjak amíg megfagysz?! - kérdezte és kinyitotta nekem a mellette lévő ülés ajtaját. Beültem a fekete hajú srác mellé a meleg autóba. Út közben tekintetem a kinti világra szegeztem és csak elvétve pillantottam Ricky-re, szemeim rögtön elkaptam róla, mintha féltem volna hogy a szemembe néz. Meg álltunk a viszonylag kis kertes ház mellett és épp ki akartam szállni - Te most komolyan itt laksz? - nézett rám kikerekedett szemekkel az autóból. - Igen! Miért? Nem tetszik? - kérdeztem a házat bámuló idiótától. - Nem, nincs vele semmi bajom. De nem hittem volna hogy van ekkora véletlen. Tegnap előtt költöztem a szemben lévő házba egy haverommal, de ő csak ritkán van itt. - szavai eljutottak a fülemig, de nem esett le hogy ő az új szomszédom.
Örülök hogy ezt a házat választottuk, így legalább nem leszek magányos Josh nélkül sem. - mosollyal arcán mondta, de valahogy olyan magányosnak tűnt. Az autó előtt állva köszöntem meg, hogy elhozott. Válaszul csak azt mondta: "Ne köszönd! Majd meghálálod." és becsapta a kocsi ajtót. Bementem és eldőltem a kanapén, lassan elszundítottam, majd a bejárati ajtó felől jövő kopogás rázott fel álmomból. Azt hittem anya jött meg, ezért vissza feküdtem, de a kopogás folytatódott. Meg dörzsöltem a szemeim, felálltam és az ajtóhoz mentem. A küszöb túloldalán az a személy állt akire legkevésbé sem számítottam volna.
- A füleddel van a baj vagy csak szereted ha várnak rád?! - Mit akarsz Ricky? - kérdeztem kómásan. - Mivel nem ismerek senkit, úgy döntöttem behajtom azt a szívességet. - mondta gyanús mosollyal arcán. Értetlenül néztem rá és vártam hogy folytassa. - Ettél már? - kérdezte és a csuklómnál fogva rángatott át az úton magához. - Nem, miért? - kérdeztem és lefejtettem ujjait kezemről. - Mert semmi kedvem egyedül kajálni. - jelentette ki és a fotelbe ültetett. Leült a velem szemben lévő dohányzóasztal sarkára. - Nem vacsizni hívtál?? - De igen. - be ment a konyhába. A helységből különféle zajok szűrődtek ki. - Mit eszünk?- a kérdést vállammal az ajtófélfának dőlve tettem fel. - Még nem tom'. - Képes voltál úgy áthívni, hogy nincs kaja?! - Gondoltam te tudsz főzni!

- Persze, és a varrás a hobbim. Te tényleg főzni hívtál?- kérdeztem csalódottan. - Igen, de meghálálhatod a fuvart máshogy is... - a falnak nyomott és elmosolyodott. Az arcunk csak pár centire volt egymástól, de eszembe jutott Chris. Tudom, hogy nincs köztünk semmi, de nem tehetem ezt. - Kösz nem! -elfordultam és kibújtam a karjai közül. - Rendeljünk pizzát! - hoztam fel az ötletet. Beleegyezően bólintott és a kezébe vette a telefont. - Tudod a számot? - Nem, de benne van a telefonomban. - benyúltam a farzsebembe a mobilomért és kikerestem a számot. A fiúnak adtam a telefont, miután a hívás gombra nyomtam. Miközben Ricky pizzát rendelt az ölembe vettem a kanapén heverésző fekete cicát. Ricky a telefont az asztalra rakta, elvette a macskát és felsóhajtott. - Azt mondják ma nincs házhoz szállítás. - Elmegyünk valahová? - Ricky bólintott és megfogta a kabátját. Bezárta az ajtót, én pedig felöltöztem. Elindultunk az utcán és egy ismerős alak jött szembe velünk. Utána kaptam a fejem, de sehol nem láttam, pedig megmertem volna esküdni, hogy az imént Chris ment el mellettünk.
- Van valami gond?
- Nem nincs, csak mintha láttam volna valamit.
- Akkor jó. Ismersz valami jó helyet? - Nem igazán járok el otthonról. - Miért? - Mert egyedül nincs sok értelme. - megragadta a karom és elkezdett maga után húzni. - De most már van kivel menned. Bepótoljuk az egészet. - a szavak hallatán se mosolyogni, sem sírni nem tudtam. Értettem mit mond, de egyszerűen nem tudtam rá reagálni. Végül bementünk egy pizzériába, hogy az eredeti tervhez hűen pizzát együnk. Már majdnem végeztem, mikor a telefon megrezzent a zsebemben. Elő vettem és elolvastam az anyámtól érkezett SMS-t. - Mi az? - kérdezte a partnerem kíváncsian. - Anyum ma nem jön haza, szerintem mennem kéne. - Menyünk, csak fizetek. Várj meg! - oda ment a pincérhez és oda adta a pénzt. A csinos lány kedvesen mosolyogva vette át és köszönt. Útközben nem igazán beszélgettünk, a házhoz érve felsóhajtott. - Biztos nincs kedved máshová menni? - kérdezte bociszemekkel. - Nincs, de ha akarsz átjöhetsz. Úgyse háláltam meg rendesen. - Miért? - Mert az milyen hála, hogy te fizettél? - Nem a pénz volt a lényeg. Örülök, hogy velem jöttél.- elmosolyodott és megállt az ajtóm előtt. - Akkor bejössz? - kérdeztem reménykedve. - Igen, de csak mert egyedül unatkoznék. - kinyitottam az ajtót és előre engedtem az alacsony srácot. Leült a nappaliban én pedig a konyhába mentem, hogy hozzak valamit inni. Mire vissza jöttem Ricky eltűnt. - Hogy neked milyen kicsi a szobád! A falak is kurva vékonyak. Ha csinálnánk "valamit" tuti hallaná anyád. - a hangja a szobám felől jött, mikor oda értem az ágyamon feküdt egy "sexy" pózban. - Gyere cica! - hívott arcán perverz vigyorral. - Bocs, de ezt itt, velem nem!- jelentettem ki és az ágy szélére ültem. - Már miért nem? - Mert egy napja ismerlek és amúgy se lenne okom lefeküdni veled! - Ok? Aha... vágom. Még szűz vagy. - mondta és elmosolyodott. - Én... én nem is! - Akkor miért pirultál el? - kérdezte, én pedig a párnába temettem arcomat. A vállamra tette kezét és azt mondta: "Akkor majd máskor." Felállt és a tv melletti DVD-k között keresgélt.

- Mit csinálsz?

- Gondoltam nézhetnénk valamit ha nem akarsz valami izgalmasabbat csinálni. - Nekem jó, de szinte csak horror van. Remélem nem fogsz félni. - nevettem el magam. - Drágám, nekem a horror a harmadik nevem. Kiszaladtam a konyhába amíg kiválasztotta a filmet. Pár perc múlva két energiaitallal és egy csomag pattogatott kukoricával jöttem vissza. Befeküdtem mellé az ágyba és összebújva néztük a tv-t mint valami szerelmespár. Én a felénél elaludtam, nem tudom Ricky végignézte-e, de remélem ezek után rémélmai lesznek.