( Ricky Olson)
Josh és én reggel már a kiszabott helyen voltunk. Egy hatalmas, elhagyatott és régi gyárnak tűnt elsőre, de a belseje a legdrágább antik bútorok és képek tárháza volt. Az ízléses berendezés ellenére viszont ez sem volt több mit egy egyszer használatos "odu". Egy hölgy fogadott a portán és 2 őr az ajtón belül.
- Még csak mi vagyunk itt? - kérdeztem a pult túloldalán ülő nőt.
- Nem, Az igazgató úr az emeleten várja önöket. - felelte illegetve magát.
- Köszönjük.
Az emeletre 2 lépcsősor vezetett, lift nem volt. Felérve egy hosszú, vörös szőnyeggel borított folyosó fogadott melyen ajtók sorakoztak. A végén egy hatalmas arany borítású dupla ajtó vonta magára a figyelmet. A mérete ellenére egy egyszerű lökéssel ki nyílt.
- Csak nem várt minket?- gúnyos hangon szóltam az üres szobába. Az egyik nyitott ajtón kisétált egy magas, szőke, zöld szemű öltönyös férfi. Bár csak 33-40 évesnek látszik ő az egyik legidősebb köztünk. Valójában a pontos korát senki nem tudja, vannak akik szerint több ezer éves, és vannak akik szerint csak megjátsza a hatalmát. Viszont ő a világ egyik legbefolyásosabb cégének vezérigazgatója. És lehet az ember élő, holt, természet feletti vagy átlagos egy dologban egyet érthetünk. A pénz hatalom. Amiből neki van bőven, szóval csak megteszem amit kér és engedelmeskedek.
- Ugyan Olson. Ki várna pont magára. - válaszolt arrogánsan, mint mindíg.
- Oh, ebben az esetben el mehetek ugye?
- Látom e kivételes alkalmon sem jókedvében van itt.
- Pontosan, de bízom benne hogy maga sem.
- Eltalálta. Nem az ön társasága gyönyörének reményében utaztam ide.
- Ez esetben mi lenne ha a tárgyra térne végre? - leült és várta hogy helyet foglaljunk.
- Tehát? - Josh higgadtan próbálta a beszélgetést a megfelelő irányba terelni.
- Elég furcsa dolgokról kaptam híreket. Az emberek félelem nélkül rohangálnak az autók közt, vakok és bénultak lesznek hirtelen teljesen egészségesek, de semmi féle, drog, gyógyszer nem mutatható ki a szervezetükben. Azt hiszem mind tudjuk mit jelent ez.
- Vér...
- Pontosan, valaki emberekhez juttatja a vérünket.
- És ha ilyen komoly az ügy miért csak nekünk szólt? - érdeklődött Josh.
- Mr. Balz! Angyalok tűnnek el! Maga szerint mi történne ha ezt szétkürtölném?- mind tudtuk a választ. Az angyalok pánikolni kezdenének és gondolkodás nélkül irtani kezdenék az embereket.
- És miért pont mi?
- Önök voltak épp soron. Miért kéne hogy oka legyen?
- Találomra választ embereket egy ilyen helyzetben? - háborodott fel társam.
- Valójában szerettem volna bevonni Olsont, de mivel önök társak csak így jöhetett szóba.
- Eric! Azt hiszi tudok valamit? - néztem a szemekbe melyek minden gyanús rezzenésem fürkészték.
- Dehogy! Bizonyára abban az esetben már értesített volna.- gúnyos mosollyal adta tudtomra.
- És mit vár tőlünk?
- Derítsék ki ki áll a háttérben, és hozzák elém SÉRTETLENÜL! Ez parancs! - válaszra esélyt sem adva tűnt el előlünk. Az ablakhoz sétáltam, kiálltam a párkányra és egy lépéssel a megszabadultam a talpam tartó kő párkány biztonságából, viszont nem a föld felé, hanem az ég felé vettem az irányt. Hófehér szárnyak vetettek árnyékot a falra. Pár másodperc mulva már a tető szélén ültem. Egy szál cigarettát vettem a számhoz amit fekete öngyújtómmal meggyújtottam majd mélyet szívtam belőle.
- Mi értelme van ennek? -jelent meg Josh a hátam mögött.
- Mire gondolsz?- az ujjaim közt pihenő cigire mutatott és magyarázatra várva mellém ült.
- Nem vagyunk olyanok mint az emberek, nem tudsz függeni semmitől, nem szokhatsz rá semmire. Csak a megszokás érezteti velünk hogy szükségünk van bármire is.
-És ha csak egyszerűen élvezem?
- Élvezet? Milyen jó is lenne. Az élvezetnek nincs helye a számunkra. Érezned kéne valamit, meg kéne hogy változtasson, hogy valamit megmozgasson benned. De benned már nincs mit megmozgatni. A tested azért meleg mert úgy akarod, csak azért ver a szíved mert ahhoz van kedved. Semmi Nincs benned. Egyszerűen csak nem életre lettünk teremtve. Ha levágnák a karod nőne egy másik, ha nem vennél levegőt csak nem mozogna a mellkasod. Nem kell semmit tenned. Nem tudsz meghalni. Bármi és bárki lehetsz. Olyan vagy amilyen csak lenni akarsz, de ennek egy feltétele van, nem élhetsz.
- Nem kell a felvilágosítás! Tisztában vagyok vele hogy csak a kor változott. Arra teremtettek hogy harcoljunk, semmi másra nem vagyunk jók.- megfogtam a parázsló cigarettát és lassan kézfejemhez nyomtam. Mire elvettem a heg már el tűnt.
- Nem értelek.- nézett rám Josh
- Van ennél most fontosabb is. Nem jöhetnek rá...
