5. rész (2/2)

Amikor Ricky beengedett egy ismeretlen srácot láttam meg a nappaliban, majd kérdőn néztem a mellettem állóra.

- Ja, bocsi! Ő itt a legjobb haverom és lakótársam. Csak beszélni akart velem én meg nem akartam csak úgy itt hagyni a házat. Ugye nem baj, hogy beengedtem?

- Nem, dehogy! Csak egy kicsit meglepődtem.

Felállt az említett fiú és kezet nyújtott. 

- Joshua vagyok, de csak Josh. - mosolyodott el kedvesen. Meg fogtam a kezét és én is bemutatkoztam.

Találtunk pár közös témát és beszélgetni kezdtünk, de nem tartott sokáig mert valaki megint csengetett. Felálltam és az ajtóhoz mentem. 2 személy fogadott, de csak az egyiket ismertem. 

- Szia Anya! - engedtem be a középkorú barna hajú nőt. Köszönés nélkül bejött és felment az emeletre.

- Heló, bocsi! Rickyéket keresem. - nézett le rám a magas srác. Köszöntem, aztán beengedtem. 

- Josh nem azt mondtad, hogy csak pár perc, átugrasz Rickyért?

- Basszus, Devin! Bocsi, elfelejtettelek. - magyarázkodott a kérdezett. A fiúk elbúcsúztak és már itt sem voltak. 

Amint elmentek anya lejött.

- Mit keresett itt ennyi pasi? - kezdett bele a vallatásomba.

- Semmi közöd hozzá! Miért pont most érdekel mi van velem vagy mit csinálok? Amúgy meg pont te kérded?! Hol voltál egész éjjel? - kérdeztem vissza okkal.

- Téged ne érdekeljen a magán életem! Nem én vagyok a gyerek!

- Igen, lehet, hogy gyerek vagyok. De veled ellentétben nem vagyok kurva! - A mondat végére anyám tenyere az arcomon csattant. 

- Hozzám ne érj még egyszer!- ordítottam rá könnyes szemekkel és elhagytam a házat.

Most először sírtam más előtt kis korom óta. Nagyon ki akadtam. Most csak egy ember volt akit most látni akartam, annak reményében hogy találkozom vele indultam el az iskola felé.

5. rész (2/1) Ricky szemszöge

( Ricky Olson )

Reggel mikor felébredtem az ágy túloldala üres volt. Az órára néztem amin a vörösen világító számok szerint már rég elmúlt dél. Felkeltem és álmosan indultam el az emeletről Nicky nevét szólongatva, de nem jött válasz. Bejártam az egész házat, a konyhában találtam egy cetlit amit egy "Boltban vagyok, sietek."  felírat töltött be. Le ültem a pulthoz és elővettem a telefonom amin nem fogadott hívások és üzenetek vártak. Nagy részük Joshtól jött, hogy hol vagyok, de volt egy sms ami egy számomra nem ismerős számtól jött. Csak egy dátumot és egy helyszínt tartalmazott. Sejtésem sem volt mit jelenthet, de nem töröltem ki. Válaszoltam Joshnak, aki rögtön vissza írt. Azt mondta sürgősen beszélnünk kell. Közölte velem, hogy átjön, de mielőtt válaszolhattam volna csöngettek. Az ajtóban legjobb barátom állt talpig feketében egy sapkában ami alól csak hatalmas fültágítói látszódtak ki.
- Mi az, hogy nem a nőd nyit ajtót? - kérdezte miközben a vállam felett kémlelte a házat.
- Nem a nőm, és nincs itt!
- Komolyra fordítva a szót, bemehetnék? Nem hiszem hogy ezt itt akarnád megbeszélni. - arcáról a mosoly eltűnt és fagyossá vált. Sejtettem miről lesz szó. Félre léptem utat adva az ajtóban állónak, majd követtem a nappaliba. Leültem a kanapéra és Johst figyeltem aki a telefonján keresett valamit. Felém tartotta a készüléket melyen egy nem rég érkezett üzenet volt.
- Látom nem lepett meg. Te is kaptál? - kérdezte és kényelembe helyezte magát mellettem.
- Igen, de nem voltam benne biztos mi ez.
- Szerintem már egyértelmű.
- Elmész? - néztem rá kérdőn.
- Miért, mi mást tehetnék? Ugye nem akarod ellógni?
- Úgysem mondanak semmi újat.
- Ugye tudod, hogy nem csinálhatod ezt mindig?!
A csengő szakította félbe beszélgetésünket.