( Ricky Olson )

Reggel mikor felébredtem az ágy túloldala üres volt. Az órára néztem amin a vörösen világító számok szerint már rég elmúlt dél. Felkeltem és álmosan indultam el az emeletről Nicky nevét szólongatva, de nem jött válasz. Bejártam az egész házat, a konyhában találtam egy cetlit amit egy "Boltban vagyok, sietek." felírat töltött be. Le ültem a pulthoz és elővettem a telefonom amin nem fogadott hívások és üzenetek vártak. Nagy részük Joshtól jött, hogy hol vagyok, de volt egy sms ami egy számomra nem ismerős számtól jött. Csak egy dátumot és egy helyszínt tartalmazott. Sejtésem sem volt mit jelenthet, de nem töröltem ki. Válaszoltam Joshnak, aki rögtön vissza írt. Azt mondta sürgősen beszélnünk kell. Közölte velem, hogy átjön, de mielőtt válaszolhattam volna csöngettek. Az ajtóban legjobb barátom állt talpig feketében egy sapkában ami alól csak hatalmas fültágítói látszódtak ki.
- Mi az, hogy nem a nőd nyit ajtót? - kérdezte miközben a vállam felett kémlelte a házat.
- Nem a nőm, és nincs itt!
- Komolyra fordítva a szót, bemehetnék? Nem hiszem hogy ezt itt akarnád megbeszélni. - arcáról a mosoly eltűnt és fagyossá vált. Sejtettem miről lesz szó. Félre léptem utat adva az ajtóban állónak, majd követtem a nappaliba. Leültem a kanapéra és Johst figyeltem aki a telefonján keresett valamit. Felém tartotta a készüléket melyen egy nem rég érkezett üzenet volt.
- Látom nem lepett meg. Te is kaptál? - kérdezte és kényelembe helyezte magát mellettem.
- Igen, de nem voltam benne biztos mi ez.
- Szerintem már egyértelmű.
- Elmész? - néztem rá kérdőn.
- Miért, mi mást tehetnék? Ugye nem akarod ellógni?
- Úgysem mondanak semmi újat.
- Ugye tudod, hogy nem csinálhatod ezt mindig?!
A csengő szakította félbe beszélgetésünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése