3. rész

Az álmaink a saját külön világunk melynek történései 
befolyásolják  a minden napi életünket.

Előre is bocsánat a helyesírási hibákért.


Nem tudom honnét tudta az a férfi a nevemet vagy azt hogy hol lakok, én sem találtam volna haza. Az sem lehetett véletlen hogy a parkban találkoztunk. Már semmit sem értek. - Bementem a fürdőszobámba tele engedtem a kádat forró vízzel, le vettem a ruháim és bele ültem a nyakig érő meleg vízbe. Elgondolkodtam a kádban és elszundítottam. Álmomban egy angyalt láttam, de egy csuklya takarta arcát. Hatalmasak voltak a szárnyai és feketék. Olyan valóságos volt, hogy még én sem tudtam biztosan hogy csak álom. Amikor felém lépett és a kezét nyújtotta felébredtem. Ha akkor nem kelek fel belefulladhattam volna a vízbe. Csak az álmom járt a fejemben, még Chris-t is elfelejtettem. Álmodtam már furcsa dolgokat és ez az álom a két fejű osztálytárshoz, a hat farkú macskához akinek csak egy szeme volt és a félig hal kutyához képest semminek tűnik, de nekem mégis ez volt a legfurcsább mind kézül. - Miután felöltöztem a szobámba mentem hallgattam még egy kis zenét és elaludtam. Amikor felkeltem az ágyamon tollak voltak. Olyanok voltak mint valami madáré, de fénylő fekete színük volt és akkorák voltak mint a tenyerem. Nem tudom honét kerültek oda, de rögtön a tegnapi álom jelent meg előttem. Nem akartam többé arra az angyalra gondolni, pedig voltaképpen neki köszönhetem az életem. Össze szedtem a tollakat és egy lila virágokkal díszített fekete fa dobozba tettem őket amit egy kis lakattal lehetett bezárni. Amint elfordítottam a kulcsot egy jó helyet kerestem a ládikának. Az ágyam mögött volt egy rés a falban ahova a naplóim rejtettem, fontosabbnak tartottam a doboz tartalmát ezért a füzeteket csak betettem az ágyneműtartóm aljába. A kulcsnak nem találtam megfelelő helyet ezért rá fűztem egy madzagra és a nyakamba akasztottam. Felvettem egy fekete farmert és egy pólót amin a kedvenc bandám logója volt. A kulcsot a pólóm alá rejtettem. Le mentem az emeletről a konyhába és megreggeliztem. Amikor végeztem az evéssel felvettem a kabátom és elhagytam a házat. A hó még mindig esett már napok óta egyfolytában, már lassan térdig ér. Az iskola felé menet szembe jött velem három felsőbb éves fiú, csak reménykedni mertem benne, hogy elmennek mellettem. Amikor pont elhaladtak kicsúszott a számon hogy "Hála istennek!", halkan mondtam, de nem elég halkan. Az egyik megfordult és rám nézett.
- Van valami bajod? - megragadta a hajam és a szemembe nézett.
- Nem hallottad mit kérdeztem? - a földre rántott a hajamnál fogva és gyomron rúgott. A másik kettő hangosan röhögött a hátam mögött. A nevetés pár perc múlva hirtelen abbamaradt.
- Milyen gerinctelen férgek vernek meg ok nélkül egy lányt?! - egy férfi hangja törte meg a csendet és valaki megfogta a vállam hátulról. Hirtelen felkaptam a fejem és Chris-t láttam a két srác mellett állni.
- Pont ez a kis buzi akarja nekünk megmondani mit csináljunk?!! - az egyik elkezdett röhögve kiabálni. Chris a fiú egyik kezét a háta mögé szorította és a hatalmas téglafalnak nyomta, aztán tekert egyet a karján és szinte hallani lehetett ahogy a srác csontjai darabokra törnek. A másikat, aki segíteni próbált úgy gyomron rúgta, hogy az minden hang nélkül a földre csuklott. Mire Chris elintézte azt a kettőt a harmadik eltűnt.
- Ha még egyszer hozzá értek nem ússzátok meg ennyivel! - szólt vissza Chris, de választ már nem kapott.
- Nincs semmi bajod? - kérdezte aggódóan.
- Nem nincs. Köszönöm. De hogy kerültél oda? - kérdeztem gyanakvó tekintettel.
- Nem messze dolgozom a sulidtól és épp dolgozni mentem. - először gyanúsnak találtam, hogy mindig ott van ha kell, de nem kételkedtem. Ez megmagyarázná, hogy pár napja miért láttam ugyan itt sétálni.
- Mennem kell mert elkések. - egy puszit nyomott az arcomra és elköszönt. Meglepődtem, de valahogy jól esett. Gyorsan felszaladtam az iskola emeletére és helyet foglaltam a terem végében. Az óra elején a tanár egy ismeretlen fiúval az oldalán jött be. A stílusa hasonlított Chrisére.
- Ő itt az új osztálytársatok Ricky Olson. Legyetek vele kedvesek és segítsetek neki beilleszkedni. - a tanár gyorsan elmondta a megszokott szöveget és le ültette. Az új diák végig járta a padsorokat és megakadt rajtam a szeme. Elindult és a padomnak támaszkodva megállt.
- Szia! Ide ülhetek? - kérdezte az ég kék szemű srác. Nem válaszoltam, csak bólintottam egyet és a fal felé fordultam.
- Mi a baj, csak nem szégyenlős vagy? - kérdezte és gonoszan elmosolyodott.
- Nem, csak nem vagyok oda az emberek társaságáért!
- Pedig úgy láttam oda kint egész jól elvoltál azzal az alakkal. Én a helyedben vigyáznák kivel barátkozok. - mondta az utolsó mondatot halkan és a mosolya fokozatossan lehervadt arcáról. Nem értettem miről beszél vagy mit tud Chris-ről, de jobban bele gondolva lehet hogy igaza van. Én a nevén kívül semmit nem tudok róla.
Már majdnem vége volt az órának, mikor Ricky meg bökdösött és egy papír facnit nyújtott felém. A lapon egy rövid kérdés volt: "Hiszel a démonokban?"